A nyári meleg, a hosszan tartó nappali világosság és a száraz idő sokak számára az igazi borozgatást, fröccsözést jelenti: terasz, könnyű vacsora, egy pohár jól behűtött pezsgő, rosé vagy gyümölcsös fehérbor. A borvidékeken ilyenkor azonban másként tekintenek az időjárásra. Mert bár a napfényes, meleg nyár valóban nélkülözhetetlen a szőlő megfelelő beéréséhez, az egyre gyakoribb hosszan tartó szárazság és hőség már komoly kihívások elé állítja a borászokat.

Első pillantásra a meleg nyár ideális: a sok fény fokozza a fotoszintézist, segíti a cukortartalom emelkedését, és mélyíti a szőlő aromavilágát. Azonban van egy pont, ahol a kedvezőből túlzó lesz. Ha a meleghez nem társul elegendő csapadék, márpedig az utóbbi években egyre gyakrabban ez a helyzet, akkor a tőkék előbb-utóbb vízhiányos állapotba kerülnek. A talaj felső rétegei gyorsan kiszáradnak, főként, ha a tél és a tavasz sem bővelkedett csapadékban, így a gyökerek nem tudnak elég vizet és tápanyagot felvenni.

Egy finom pohár rosé kellemes kikapcsolódás lehet a nyáron

A virágzás környékén érkező szárazság különösen érzékeny időszak. Ilyenkor dől el, hogy mennyi termés fejlődik majd ki, és milyen tömöttségűek lesznek a fürtök. Ha a virágzást magas hőmérséklet és szárazság kíséri, az könnyen vezethet gyengébb terméskötődéshez. A bogyók kevesebben és kisebbek lehetnek, ami bár kevesebb termést jelent, egyúttal a minőség szempontjából érdekes lehetőségeket is hordoz.

A szőlőtőke bölcsen alkalmazkodik: ha vízhiányt érzékel, lelassítja a hajtásnövekedést, és inkább az érésre koncentrál. Ez természetes reakció, de ha a száraz időszak hosszan elhúzódik, az már az érési folyamatot is megakaszthatja. A bogyók fejlődése lelassul, a savak gyorsabban bomlanak, miközben a cukortartalom túl gyorsan emelkedhet. Ez pedig felboríthatja az egyensúlyt, amitől a bor később laposabbnak, kevésbá frissnek hathat.

A borászok ilyenkor egyensúlyoznak: próbálják a fürtzónát jól szellőzővé alakítani, hogy a túlzott felmelegedés ne károsítsa a bogyókat, miközben a növényvédelem is folyamatos figyelmet igényel. A száraz, meleg idő ugyan kedvezőtlen a gombás betegségek, például a peronoszpóra és botrítisz számára, a lisztharmat viszont továbbra is veszélyt jelenthet, főként a sűrűbb lombú fajtáknál.

Nem minden szőlőfajta reagál azonban egyformán a nyári hőségre. Általánosságban elmondható, hogy a mély gyökerű, vastag héjú fajták jobban bírják a szárazságot, míg a vékony héjú, korán érő fajták érzékenyebbek. A kékfrankos például viszonylag jól alkalmazkodik a meleghez, és a magyar borvidékeken gyakran bizonyít aszályos években is. A cabernet sauvignon szintén jó túlélő: vastag héja és hosszú érési ideje miatt kevésbé sérül hőségben. A fehér fajták közül az olaszrizling és a hárslevelű is viszonylag stabilan viselkedik, míg a rizlingszilváni és a cserszegi fűszeres gyorsabban reagál a stresszre, és hajlamos lehet a túl korai érésre vagy savvesztésre.

Cabernet Sauvignon szőlő közel teljes éréséhez

A pinot noir viszont kifejezetten érzékeny, finom héjszerkezete miatt hajlamos a perzselődésre, ráadásul gyors cukorfelhalmozása miatt nehéz megtartani benne a frissességet hosszú forró nyarakon. Ugyanez a kockázat igaz a kékszőlőkre, amiből rosét terveznek készíteni. Fontos a gyümölcsös karakter és a friss savszerkezet megőrzése, ehhez pedig kiegyensúlyozottabb időjárás szükséges.

Az, hogy végül milyen bor születik egy meleg és száraz nyárból, nagyrészt az időjárás alakulásán múlik. Ha a nyár közepén vagy végén még érkezik némi csapadék, a tőkék képesek visszanyerni egyensúlyukat, és a kisebb fürtök ellenére is aromás, koncentrált, hosszú érlelésű borokat adhatnak. Ha azonban tartós marad a vízhiány, akkor a termés mennyisége csökkenhet, és az évjárat karaktere is más lesz, alkoholban gazdagabb, robusztusabb. Emiatt is láthatunk fehérborokat egyre gyakrabban a megszokott 11,0 – 13,0 %-os alkoholtartalom helyett, akár 14,0 – 15,0 %-os alkoholtartalommal.

Napos szőlődűlő Toszkánában

Az utóbbi évek tapasztalatai, köztük a 2025-ös nyár első felének extrém hőhullámai is emlékeztetnek rá, hogy a klímaváltozás nemcsak elméleti kérdés, hanem a borvidékek mindennapi valósága. A szőlő szereti a napot, de mint minden jóból, ebből is megárt a sok. A borász feladata, hogy minden évjáratban megtalálja az egyensúlyt, ami egyre inkább nemcsak szaktudás, hanem rugalmasság és előrelátás kérdése is.